Sportolóknak

Házirend

A Duna Aréna igénybevételi szabályzata

Úszás

Világsztárok a medencében. Az úszás egyike a legnépszerűbb olimpiai sportágaknak, az ötkarikás versenyeken egy hétig garantált a telt ház az uszodában. Kétségkívül a medence partján a legmagasabb az egy négyzetméterre eső sztárversenyzők száma, ráadásul az úszóversenyeken ma is sorra dőlnek meg a világcsúcsok, pedig a „cápadresszes” időeredmények sokáig túlszárnyalhatatlannak tűntek.

Vízilabda

Hatalmas lövések, test-test elleni küzdelem, ziccerek és gólok, mindez egy idegen közegben, a vízben. Egy jó vízilabda-játékos erős, mint egy hokijátékos, pontosan dob, mint egy kosaras vagy röplabdás, kiváló az állóképessége, akár egy hosszútávfutónak, és remek a taktikai érzéke, akár egy sakkozónak. Ez a vízilabda, amiben mi, magyarok vagyunk a császárok.

Szinkronúszás

Balett a vízben, avagy szinkronúszás. A szinkronúszás egy kecses, nőies sport, ahol a lányok zenére különféle technikai elemeket, formációkat mutatnak be a vízben, és a víz alatt. A szinkronúszás 1984 óta olimpiai sport. Az első versenyt 1891-ben Berlinben rendezték, nőknek, de egy évvel később, 1892-ben férfiak számára is tartottak egy hasonló rendezvényt Londonban. Akkor még nem szinkronúszásnak nevezték a sportágat, hanem művészi úszásnak, vagy vízi balettnek.

Műugrás

A műugrásban egy-egy ugrást hónapokig kell gyakorolni, hogy az stabil legyen. Először 3-5 alkalommal, majd a későbbi edzéseken ötször, nyolcszor, tizenötször ismétlik meg, vagyis egy gyakorlat megtanulása nagyon lassú folyamat, főleg 10 méteren. Nagyjából két év kell hozzá, mire beérik egy ugrás. Ennyit a műugrás nehézségéről. A mű- és toronyugrásban négyféle irányt különböztetünk meg: előre, hátra, delfin és Auerbach.