Az úszószemüveg – sztori

Az úszószemüveg ma már a versenyzők elmaradhatatlan felszerelése, csakúgy, mint azoké, akik csupán kedvtelésből járnak uszodába. Ezért is nehéz elképzelni, hogyan boldogultak az úszók szemüveg nélkül, hogyan szelték edzésen a kilométereket hunyorogva, hogyan próbálták a versenyeken homályos tekintettel figyelni a versenytársakat. Az úszószemüveg hosszú utat tett meg, amíg elérte mai formáját és funkcióját – története még a XIV. századra nyúlik vissza.

Számos történelmi forrásban írnak arról, hogy a perzsa gyöngyhalászok csiszolt teknőspáncéllal védték a szemüket, amikor a víz alá merültek. Egy XVI. századi írás szerint két évszázaddal később, a velenceiek is ezzel a módszerrel óvták a szemüket a sós tengervíztől.

A ma használt úszószemüvegek ősének mégsem a teknőspáncélból készült szemvédőket tekintik, hanem az első motorosszemüvegeket. Az első profi úszó, aki ilyen szemüveget használt, a Yorkshire-i születésű Thomas W. Burgess volt, aki 1911-ben, hat évvel Webb után, a világon másodikként úszta át a La Manche csatornát. A Burgess által viselt motorosszemüvegen természetesen beszivárgott valamennyi víz, de mivel végig mellúszásban tempózott, a szemüveggel inkább az volt a célja, hogy óvja a szemét a hullámoktól.

1926-ban, a német származású, amerikai Gertrude Ederle, első nőként úszta át a Csatornát, és abban is első volt, hogy mindvégig gyorsúszással haladt. Hogy védje a szemét a sós víztől szintén motoros szemüveget öltött, ám testvére, Margaret kicsit alakított a szemüvegen: parafinnal töltötte ki azokat a kis réseket, amelyeken a víz beszivároghatott.

Tíz évvel el Ederle történelmi úszóteljesítménye után Walter G. Farrell szabadalmaztatta az első úszószemüveget. Igaz, a „víz alatti szemvédőt” eredetileg nem úszáshoz, hanem az akkoriban egyre népszerűbb búvárkodáshoz tervezték.

Az első, kifejezetten úszóversenyzők számára kifejlesztett szemüvegre egészen 1968-ig kellett várni. Ám akkoriban az új uszodai felszerelés nem örvendett akkora népszerűségnek, mint gondolnánk. Ugyanis csak egyetlen modell volt forgalomban, amely nem passzot minden arcformához, így többeknek kényelmetlen volt. Ezért, az eredetileg az edzések megkönnyítésért szolgáló úszószemüveg nem aratott osztatlan sikert a versenyzők körében. Többen arra panaszkodtak, hogy a szemüveg ellenére belemegy a víz a szemükbe, vagy hogy leesik a fejükről, amikor beleugranak a vízbe, vagy a fordulások közben hagyják el. Talán éppen ezért, kezdetben csak az edzések alatt engedélyezték az úszószemüveg használatát, a versenyek alatt tilos volt.

1970-ben, a Brit Nemzetközösség Játékokon feltűnt egy úszóversenyző, akiből igaz szenzáció lett: úszószemüveget és úszósapkát viselt. A szenzációt David Wilkie-nek hívták és ő lett az első hivatásos úszó a sporttörténelemben, aki nemzetközi versenyen úszószemüvegben ugrott vízbe.

A brit úszó újítása után az úszószemüveg egyre népszerűbb lett, és egyre több versenyző használta. Természetesen még mindig akadtak kétkedő sportolók, közülük pedig kiemelkedik a legendás Mark Spitz, aki 1972-ben, Münchenben, világcsúccsal fűszerezve, 7 olimpiai aranyérmet nyert– és mindezt úszószemüveg nélkül.

Az eltelt néhány évtized alatt az úszószemüveg számos újításon, fejlesztésen ment át, egyre több cég kezdte el gyártani a maga modelljeit. Ezzel együtt járt az is, hogy többé már nem csak a versenyzők kiváltsága volt, hanem a hétköznapi uszodalátogatók is egyre gyakrabban viselték.