Első aranyos úszóink: Székely Éva, a „Pillangókisasszony”

Idén ünnepelte kilencvenedik születésnapját Székely Éva, az első magyar úszónő, aki mellúszásban pillangózva nyert olimpiai aranyérmet. Nem véletlen, hogy a Pillangókisasszony becenév egész életében elkísérte.

Székely Éva kilenc éves volt, amikor a rádióban hallotta a berlini olimpia közvetítését, ahol Csík Ferenc aranyat nyert 100 méteres gyorsúszásban. Akkor döntötte el, hogy egyszer ő is kijut az olimpiára és feláll a dobogó legfelső fokára. Úszóedzéseit a Ferencvárosban kezdte el Sárosi Imre irányítása alatt, és a sikerekre nem kellett sokáig várni: első felnőtt magyar bajnokságát 1940-ben nyerte, egy évvel később pedig már országos csúcstartó volt. A második világháború azonban kettétörte sportkarrierjét, hiszen zsidó származása miatt nem vehetett részt versenyeken. 1945-ben 100 méter mellen, újabb országos csúccsal tért vissza a versenysportba. Első nemzetközi sikere az országos csúcsok után az 1947-es Európa-bajnokságon szerzett ezüstérem volt. Ezen a versenyen első nőként úszott a 200 méteres mellúszás versenyszámában pillangó kartempókkal. Ekkor még a pillangóúszó versenyszám nem létezett hivatalosan, a mellúszás szabályai viszont lehetővé tették a pillangózó stílust. Székely Éva előtt ezt senki nem használta ki a teljes távon, így az érem mellett a stílusteremtő szerepet is kiérdemelte. A csúcsra az 1952-es Helsinki Olimpián ért fel, ahol 200 mellen újra pillangózva úszta végig a távot és aranyérmet szerzett, ráadásul olimpiai rekorddal.

Az 1956-os melbourne-i olimpián már anyaként vett részt, hiszen megszületett lánya, Gyarmati Andrea, aki később anyja nyomdokaiba lépve olimpiai ezüst- és bronzérmes, vb-bronzérmes és Európa-bajnok úszó lett. Ausztráliában Székely ezüstérmet szerzett 200 méteres mellúszásban, de ekkor már a szabályok változása miatt nem pillangózhatott. Az olimpiákon nyert érmeken kívül több kiugró teljesítményével is beírta magát a sporttörténelembe: 1955-ben 400 méter vegyesen ő úszta az első világcsúcsot. 1956-ig tízszer volt a válogatott tagja, összesen 44 magyar bajnokságot nyert, ebből 32-őt egyéni számokban. 36 országos, 12 Európa- és 6 világrekordot állított fel.

Az 1960-as riói olimpiára már nem mehetett ki, ugyanis attól tartottak, hogy ha férjével, Gyarmati Dezső vízilabdázóval közösen utaznak, akkor disszidálni fognak. Így itthon maradt és befejezte profi úszó pályafutását. A sport azonban továbbra is élete főszereplője maradt: a Testnevelési Főiskolán edzői diplomát szerzett, több sportegyesületnél utánpótlás edzőként, majd 1969-től mesteredzőként tevékenykedett, illetve 1976-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetének munkatársa volt. Közben gyógyszerész diplomát is szerzett és a MÁV-kórházban gyógyszerészként dolgozott.

Versenyzői pályafutásának eseményeiről, oktatási módszereiről több könyvet is írt, a legnagyobb sikert pedig az 1981-ben megjelent emlékirata, a „Sírni csak a győztesnek szabad” aratta. Feleleveníti benne a gyerekkorát, összefoglalja sportolói pályafutását és a „pillangókisasszonnyá” válást, valamint azokat az éveket, amikor származása miatt kénytelen volt bujkálni, ám akkor sem adta fel a reményt, hogy egyszer olimpiát nyerjen.

Székely Éva pályafutását számos magyar és nemzetközi díjjal ismerték el. 1976-ban beválasztották az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben az úszás halhatatlanjai közé. 2004-ben a Nemzeti Sportszövetség Életműdíját vehette át, ugyanabban az évben az elsők között lett a Nemzet Sportolója. 2006-ban megkapta a Nemzetközi Fair Play Bizottság életműdíját. 2014-ben beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába.