„Csak arra emlékszem, hogy úszom és úszom” – Szőke Kató, az első magyar női aranyérmes úszó olimpiai bajnok

Szőke Kató kétszeres olimpiai bajnok úszónő – és az első magyar női aranyérmes úszó olimpikon – 1952-ben, Helsinkiben alig 17 évesen nyerte meg a 100 méteres gyorsúszó számot. tagja volt az új világcsúccsal aranyérmes 4×100 méteres magyar gyorsváltónak is, ahol Novák Ilona, Temes Judit és Novák Éva után utolsó emberként biztosította be a magyar csapat győzelmét.

Szőke Kató, vagyis Homonnai Katalin – ahogyan születésekor 1935. augusztus 17-én anyakönyvezték – úszótehetségét nagy valószínűséggel szüleitől örökölte. Édesapja, Homonnai Márton kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, édesanyja Szőke Katalin hátúszó magyar bajnok, aki a kezdetekben az edzője is volt. Később az anyuka nem tudta hozni a szigorú edző szerepét, ezért Kató másik szakember irányítása alatt folytatta a munkát. Ugyan saját bevallása szerint ritkán élvezte az edzéseket, szerencsére nem lett hűtlen az úszáshoz, tehetségére pedig hamar felfigyelt a korabeli sportvezetés is. Ám nemzetközi versenyeken való részvételét névváltoztatáshoz kötötték. Így vette fel Kató anyja vezetéknevét. Apja, az 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben is aranyérmes magyar vízilabda válogatott tagja ugyanis a Nyilaskeresztes Párt tagjaként, tevékenyen részt vett a nyilas hatalomátvételben, amiért később háborús bűnösnek nyilvánították, és halálra ítélték. Homonnai Márton azonban az ítélet elől Németországba, majd Argentínába menekült.

Tehetsége ellenére, 100 méter gyorsúszásban Szőke Kató nem tartozott az éremesélyesek közé, hiszen az aranyérem várományosának a holland Termeulent tartották. Ám a kettes szám szerencsét hozott a fiatal magyar reménységnek: a kettes rajtkőről ugrott vízbe, édesapja kettes rajtszámú, egykori pólósapkájában.

„Annyira izgultam, hogy éjjel alig aludtam, ráadásul egy kicsit meg is fáztam, de mindent elfelejtettem, mikor felléptem a kőre és hallottam, hogy több száz magyar nekem szurkol. Csak arra emlékszem, hogy úszom és úszom, majd elsőként csapok be a célba. Aranyérmes lettem, de ott az ember ezt nem fogja föl. Nevet és sír egyszerre. Megbolondul számára a világ. Mire észhez kaptam volna, addigra újabb megmérettetés állt előttünk, a 4×100 méteres gyors váltó fináléja következett. Emlékszem, kicsit tartottunk a szovjetektől, ám aztán fél medence hosszal nyertünk úgy, hogy új világcsúcsot állítottunk föl. Nem tudnám eldönteni, hogy melyik aranyéremnek örülök jobban, de azt hiszem, ez nem is fontos. Mindkettőt az országomnak és magamnak nyertem.” – emlékezett vissza Szőke Kató egy, az Origo.hu-nak adott interjúban, nem sokkal hetvenegyedik születésnapja után.

A ma nyolcvankét éves olimpikon Kaliforniában él, férjével, Domján Árpáddal, aki a melbourne-i olimpián aranyérmes vízilabda-csapat tagja volt, csakúgy, mint Szőke Kató első férje, Markovits Kálmán. Ausztráliában Szőke Kató is az olimpiai csapat tagja volt, de nem szerzett érmet, és a játékokat követően már nem jött haza Magyarországra. 1956-ban, Melbourne-ben a magyar sportolók nem tudtak úgy koncentrálni a versenyszámaikra, ahogyan szerették volna, hanem folyamatosan az otthoni eseményekről szóló híreket lesték. Többen azon tanakodtak, hogy egyáltalán hazatérjenek-e az olimpia után. Szőke Kató úgy döntött, hogy nem teszi. Az úszónő több társával együtt részt vett azon az amerikai körúton, melyet a melbourne-i olimpiát követően, a Sports Illustrated magazin szervezett a magyar olimpikonok számára. Kató és Domján Árpád a túra végeztével nem tértek vissza Magyarországra – Kanadában, majd az Egyesült Államokban telepedtek le.

Az olimpiai aranyérmei mellé Szőke Kató megnyert két Európa bajnokságot, felállított két országos, illetve tizenkét váltócsúcsot. Kevesen tudják róla, hogy 1992-ig ő volt az egyetlen többszörös olimpiai bajnok magyar úszónő. A magyar olimpikont beválasztották az International Swimming Hall of Fame tagjai közé, és bekerült a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába is. 2002-ben Szőke Kató ott volt azon a kiránduláson is, amelyet a magyar olimpikonok számára rendeztek a Helsinkiben aratott diadal ötven éves jubileuma alkalmából.